Bevezetés
A kutatás célja azon mutatók meghatározása és rendszerbe foglalása volt, amelyek segítségével a turizmus fenntartható mivolta mérhetõvé és ezáltal szabályozhatóvá válik egy adott területen.

A fenntartható turizmus (sustainable tourism) koncepciója elõször Jost Krippendorf (1987) "The Holiday Makers" címû mûvében fogalmazódott meg, de valójában a Brundtland-jelentést (World Commission on Environment and Development 1987) követõen figyelhetõ csak meg a fejlõdés és a turizmus kölcsönhatásának mélyebb vizsgálata a turisztikai szakirodalomban.

A fenntartható turizmus a környezetre feltételezetten szinte kizárólag negatív hatást gyakoroló tömegturizmus ellentéteként és a vele szembeni optimális alternatívaként jelenik meg általában. Nem egységes azonban a szakirodalom sem az új irányzat elnevezésében (a "fenntartható turizmus", "zöld turizmus", "alternatív turizmus", "ökoturizmus", stb. kifejezéseket hol felcserélhetõen, hol pedig különbözõ turizmus-fajták megnevezésére használják), és nincsen konszenzus a definíciók mögötti tartalomban sem.

A leglényegesebb konceptuális különbség abban a kérdésben jelenik meg, hogy amikor fenntartható turizmusról beszélünk, alapvetõen mit akarunk fenntartani: a turizmus szektort egy adott területen (településen, régióban, országban) vagy a helyi (regionális, országos) gazdaságot, környezetet, közösséget, életmódot ? A turisztikai szakemberek között errõl a problémáról folyatott párbeszéd (illetve bizonyos esetekben vita) nem igazán vezetett még eredményre.

További hiányossága a jelenlegi szakirodalomnak, hogy a publikációk jelentõs része fenntarthatóság alatt a turizmus negatív következményeinek elkerülését érti, és nem fordít figyelmet a pozitív hatások elemzésére, illetve arra, hogy ezek a hatások milyen módon erõsí thetõk fel. (Ezt a tendenciát mutatja az, hogy a turizmus fenntarthatóságával kapcsolatos leggyakrabban alkalmazott mutató a teherbíróképesség - carrying capacity -, ami a visszafordíthatatlan károsodást még nem okozó maximális turistaszám egy adott területen, tehát alapvetõen a negatív következmények elkerülésére koncentráló mutató.) Külön-külön természetesen számos publikáció született a turizmus pozití v (általában gazdasági) és negatí v (általában környezeti, ritkábban társadalmi-kulturális) hatásainak elemzésére, de a fenntarthatóság vizsgálatához szükséges szintézis hiányzik.

Jelen kutatás során megválaszolni kívánt kérdések a következõk voltak:

• Mit jelent az, hogy fenntartható turizmus ?
• Milyen mutatók használatosak jelenleg a turizmus fenntarthatóságának jelzésére ?
• Milyen további mutatókkal lehetne e jelenleg használatosak körét teljessé tenni ?
• Milyen kölcsönhatás érvényesül a gazdasági, környezeti és társadalmi-kulturális mutatók csoportjain belül és az egyes csoportok között ?
• Milyen módon mérhetõek a turizmus fenntarthatóságát jelzõ mutatók ?

A kutatás módszertana
A fenntartható turizmus vizsgálatára vonatkozó általános szakirodalom feldolgozása mellett a kutatás alapvetõen két, Delphi-módszerrel Magyarországon és nemzetközi szinten elvégzett felmérésre épült, amelyeknek célja a fenntartható turizmus definíciójának megvitatása és elemzése, illetve a fenntarthatóságot mérõ mutatórendszer kialakí tása és elemzése volt. A Delphi-kutatások eredményei egymással is összevethetõek voltak.

Az elsõ körben mind a külföldi, mind a belföldi szakértõket a fenntartható turizmus fogalmának definiálására kértük. Külföldrõl a kiküldött 70 db kérdõívbõl 20-ra érkezett értékelhetõ válasz (ami 29 %-os visszaérkezési arányt jelent), belföldrõl a szintén 70 db kiküldött kérdõívbõl 16 érkezett vissza (23 %). Az egyes szakértõk által az elsõ fordulóban javasolt meghatározásokat összesítettük és tartalom, megközelítésmód szerint csoportosítottuk. Az így kapott összetett, ellentmondásokat is tartalmazó definíciókat újra kiküldtük a kutatás résztvevõinek és arra kértük õket, hogy értékeljék az egyes részelemeket egy végsõ konszenzus elérése végett. A felmérés második fordulójában mind a magyar, mind pedig a külföldi résztvevõktõl 6-6 válasz érkezett a definícióra vonatkozóan (illetve 8-8 a késõbbiekben ismertetendõ indikátorokra vonatkozóan). A következõkben ennek a második fordulónak - és magának a kutatási projektnek - az eredményei kerülnek ismerteetésre.

A fenntartható turizmus fogalmának külföldiek által adott definíciója
A külföldi szakértõk által meghatározott definícióban alapvetõen három különbözõ felfogás különíthetõ el. Az elsõ szerint a fenntarthatóság fogalmát kielégítõen meghatározta a Brundtland Bizottság jelentése (amely szerint a fenntartható fejlõdés "olyan fejlõdés, amely képes kielégí teni a jelen szükségleteit anélkül, hogy kockáztatná a jövendõ generációk képességét saját szükségleteik kielégítésére" - World Commission on Environment and Develoopment, 1987), a WTTC (World Travel and Tourism Council) Agenda 21 címû kiadványában pedig világosan kirajzolódnak a fenntartható turizmusfejlõdés alapelvei és az ezzel kapcsolatos feladatok (WTTC, WTO & Earth Council 1995). Ezeknek a meghatározásoknak az alapján a fenntartható turizmusfejlõdés hosszú távon tiszteletben tartja a jelenlegi gazdasági, társadalmi-kulturális és fizikai erõforrásokat. emlékezetes élményeket nyújt a látogatóknak és javítja a helyi lakosság életkörülményeit.

A második megközelítés szerint a fenntarthatóság gazdasági aspektusai jelentõsebbek, mint az egyéb aspektusok, kiemelt hangsúlyt tehát a fenntartható turizmusfejlõdésben a helyi lakosság számára keletkezõ gazdasági hasznoknak (foglalkoztatás, jövedelem) és a látogatók elégedettségének kell kapniuk.

A harmadik csoportba tartozó válaszadók az eddigiektõl teljesen eltérõ módon, kétkedéssel közelítik meg a fenntartható turizmus fogalmát, nem feltétlenül hisznek annak megvalósíthatóságában és életképességében. Kiemelik azonban, hogy a fenntartható turizmusfejlõdés mindenképpen többet kell, hogy jelentsen, mint alacsony látogatószámokat vagy ökoturizmust és hangsúlyozzák, hogy a tömegturizmus egyes formái is lehetnek fenntarthatóak.

A kutatás második fordulójában elsõként arra kértük mind a külföldi, mint pedig a belföldi szakértõket, hogy értékeljék az elsõ körben közösen megfogalmazott definíció részösszetevõit tartalmazó állításokat. Mivel a külföldi és a belföldi szakértõk különbözõ elemekbõl állították össze definícióikat, mindkét csoportot csak a saját állításainak értékelésére kértük fel. A külföldi szakértõk által megfogalmazott egyes állításokat, a szakértõk egyetértését vagy egyet nem értését, illetve az állításokhoz fûzött kommentárokat az 1. táblázat tartalmazza. Amint az a táblázatban látható, a második körben összesen 6 külföldi szakértõ vállalkozott a definíció elemzésére, tartalmilag azonban a válaszok figyelemre méltóak.
 

Amint az az 1. táblázatban látható, a külföldi válaszadók elsõsorban abban értettek egyértelmûen egyet, hogy a fenntartható turizmusfejlõdés egyaránt kell, hogy vonatkozzon mind a gazdasági, mind az ökológiai, mind pedig a társadalmi-kulturális erõforrások megõrzésére, a jelenben és a jövõben egyaránt. Közös tehát a szakértõk között az összetett szemlélet és a hosszú távú gondolkodásmód. Azt is valamennyien felismerték, hogy megfelelõ ellenõrzés, szabályozás és management nélkül nem valósítható meg a turizmus fenntartható fejlõdése.

Szintén lényegében egyetértettek a külföldi szakértõk abban, hogy a fenntarthatóság fogalma általános értelemben véve a gyakorlatban nem valósítható meg, szükség van az egyes desztinációk teherbíróképességének meghatározására különbözõ turizmustípusok esetén, illetve el kell különíteni egymástól a fenntarthatóság különbözõ - gazdasági, ökológiai vagy társadalmi - aspektusait. Egészében véve fenntartható turizmusfejlõdésrõl csak akkor beszélhetünk, ha a turizmus szempont szerint fenntarthatónak tekinthetõ, így egyik részösszetevõt sem lehet mellõzni a többiek rovására (bár általában az ökológia szempontok kapnak prioritást a fenntarthatóság megállapításában, ha az ökológiai környezet megóvása megakadályozza a gazdaságilag is életképes turizmus szektor kialakítását, akkor nem lehet fenntartható turizmusfejlõdésrõl beszélni).

Nem született egyetértés a külföldi szakértõk között azt illetõen, hogy megvalósítható cél-e tulajdonképpen a fenntartható turizmusfejlesztés. Sõt, magának a kifejezésnek a használatát is pusztán éppen aktuális divatnak érezte a válaszadók fele (ennek ugyan részben ellentmond a széles körû egyetértés ennek a fogalomnak jó néhány jellemzõjét illetõen - ha ugyanis nincs a fogalom mögött valódi jelentés, akkor felesleges azt részletesebben értelmezni). Némileg meglepõ, hogy a külföldi válaszadók ilyen nagy arányban elfogadhatóbbnak találják a "fenntartható turizmusnál" a "felelõsségteljes turizmus" fogalmát, hiszen voltaképpen mindegyik kifejezés ugyanazokra az általános alapelvekre utal, gyakorlatilag egyik sem tekinthetõ használhatóbbnak vagy megvalósíthatóbbnak. Még amennyiben megvalósítható is a fenntarthatóság, akkor sem nyilvánvaló minden válaszadó szerint, hogy a turizmus fenntartható fejlesztése valóban hozzájárul az általános fenntarthatóság eléréséhez (hiszen a turizmus fenntarthatósága jóval szûkebb perspektívából vizsgálható).

Az elsõ körben kialakult definíció egyes alkotóelemei közül leginkább azt utasították el a külföldi szakértõk, hogy a fenntartható turizmus elsõsorban politikai célok elérése érdekében használt fogalom. Meglepõnek tûnik annak elutasítása, hogy a fenntartható turizmus nem egyenlõ a gazdasági értelemben vett fenntartható turizmussal, különösen miután ennek az állításnak az ellenkezõjével a válaszadók szinte egyöntetûleg egyetértettek (valószínûsíthetõ, hogy a dupla tagadás megzavarta a válaszadókat és nemleges válaszukkal azt akarták kifejezni, hogy a fenntartható turizmus valóban nem egyenlõ a csak gazdasági értelemben fenntartható turizmussal).

A magyar szakértõk által megfogalmazott definíció
Hasonlóan a külföldi válaszadókhoz, a magyar szakértõk is elsõsorban a fenntartható turizmus fogalmának komplexitását és hosszú távú mivoltát emelték ki. Kiemelt hangsúlyt kapott a hazai definícióban a megfelelõ management technikák és a hatékony elõzetes szabályozás igénye a fenntarthatóság megvalósítása érdekében.

Feltûnõen nagy az egyetértés a magyar szakértõk között az elsõ körben kialakult definíció szinte minden részelemét illetõen (2. táblázat). Meg kell jegyezni azonban, hogy míg a fenntartható turizmus fogalmát szinte mindenki egységesen értelmezi, az egyes összetevõk gyakorlati megvalósíthatóságával kapcsolatban már merülnek fel kételyek, amint az az állításokhoz fûzött egyes kommentárokból is látszik. Más megjegyzések azonban éppen a válaszadók optimizmusát mutatják, hiszen többen hisznek abban, hogy a megfelelõ helyismerettel rendelkezõ szakemberek által alkalmazott management technikák lehetõvé teszik a nyereséges, és mégsem környezetromboló turizmusfejlesztést, a káros hatások megelõzését, valamint azt, hogy a látogatószám ne érje el az érintett terület teherbíróképességét.

A hazai szakértõk alapvetõen hasonlóan értelmezik a fenntartható turizmus fogalmát, mint a külföldiek, az általuk adott definíció tartalmilag csak egy ponton tér el: a magyar válaszadók kiemelték a fenntartható turizmusfejlõdés szerepét abban, hogy a fogadóterületek lakossága ismerje fel saját érdekeit, és ne kényszerbõl õrizze csak meg a lakóhelyének természeti és kulturális értékeit.
 

A fenntartható turizmus indikátorai
A Delphi-felmérés elsõ körében a fenntartható turizmus fogalmának meghatározásán túl arra is felkértük a kutatás résztvevõit, hogy sorolják fel mindazon mutatókat, amelyek hatékonyan alkalmazhatóak a turizmusfejlõdés fenntarthatóságának vizsgálatában. Mind a hazai, mind pedig a külföldi kollégák számos indikátort javasoltak.

A kutatás második szakaszában a definíció összetevõinek értékelése mellett az egyes indikátorokat kellett megvizsgálniuk a szakértéknek, mégpedig három szempontból: mennyire tartják fontosnak az adott mutatót a turizmus fenntarthatósága szempontjából, általánosan (globálisan) alkalmazható-e a mutató a turizmus fenntarthatóságának mérésére vagy csak helyi jelleggel (azaz bizonyos desztinációkban igen, másokban nem, és ha igen, akkor is esetenként jelentõsen eltérõ módon), illetve számszerûsíthetõ-e az adott indikátor vagy sem (ennek az utolsó szempontnak elsõsorban a fenntarthatóság mérhetõsége szempontjából van rendkívül nagy jelentõsége).

Az alábbi fejezetek ennek a második fordulónak az eredményeit és az azokból levonható következtetéseket mutatják be.

A fenntartható turizmusfejlõdés külföldi szakértõk által azonosított indikátorai
A kutatás külföldi résztvevõi összesen 10 kategóriába sorolható 93 olyan mutatót határoztak meg a felmérés elsõ szakaszában, amelyek alkalmasak lehetnek a turizmus fenntarthatóságának mérésére. Ebben a fejezetben csak azok a mutatók kerülnek részletesebb elemzésre, amelyeket a kutatás második körében az erre a kérdésre választ adó 7 fõ közül legalább öten fontosnak minõsítettek. (A résztvevõk közötti viszonylag magas egyetértést mutatja, hogy összesen 67 mutatót - az összes 72%-át - soroltak a fontos kategóriábba). A fontosnak talált indikátorok listáját, valamint azok globális vagy lokális, illetve kvantitatív vagy kvalitatív jellegével kapcsolatos véleményeket mutatják be a 3-6. táblázatok. Valamennyi táblázatban azok a mutatók vannak háttérárnyékolással kiemelve, amelyeket a válaszadók általánosnak, azaz nem csak bizonyos desztinációkban használhatónak minõsítettek.
 

Viszonylag kevés statisztikai mutatót soroltak fel a külföldi szakértõk, ami meglepõ, hiszen a turizmus kutatásában legkönnyebben hozzáférhetõ adatok általában ebbe a kategóriába tartoznak. Még meglepõbb, hogy a fenti mutatók közül csak kettõ esetében tapasztalható egyetértés azok általános jellegû használhatóságát illetõen. A mutatók alkalmazását megkönnyíti az a tény, hogy nagy részük számszerûen mérhetõ (bár ennek a táblázat adatai némiképp ellentmondanak - ennek oka talán az lehet, hogy a fenntarthatóság megvalósítására irányuló kezdeményezések esetében azok jellemzõi is fontos információkat hordoznak, nem csak a számuk). Kvantitatív módon csak a turizmus típusait nem lehet kifejezni (bár a kvantitatív adatok elemzése nélkül sem), illetve a turisták jellemzõit (a kereslet megoszlását ezen tényezõk függvényében azonban igen).

A turizmus fenntarthatóságának szempontjából az alapvetõ statisztikai adatok elemzése a kiindulópontot jelentheti bármiféle kutatásban, elsõsorban azonban a desztináció egyéb jellemzõivel összevetve alkalmazhatóak (az egy területegységre jutó turisták létszáma például önmagában keveset árul el egy adott terület turizmusának fenntarthatóságáról, ehhez szükség van a desztináció ökológiai és társadalmi jellemzõinek az ismeretére is).
 

A fenntarthatóság gazdasági jellegû indikátorai közé egyaránt tartoznak pénzügyi, költségekre és bevételekre vonatkozó mutatók, illetve olyanok, amelyek vállalati, nemzeti szintû politikákra, a turizmus infrastrukturális adottságaira, valamint a turizmus gazdaságélénkítõ szerepére vonatkoznak. Legkönnyebben természetesen a pénzben kifejezhetõ indikátorok mérhetõek, így nem meglepõ, hogy ezeknek nagy részét a megkérdezettek általánosan alkalmazhatónak tartották. Összességében azonban a legtöbb elsõsorban gazdasági jellegû mutató viszonylag jól számszerûsíthetõ, kivéve az általános és vállalati politikára, tervezésre vonatkozókat.

Némileg meglepõ a résztvevõk véleményének megoszlása a mutatók globális vagy lokális jellegét illetõen. Bár a lokálisnak minõsített indikátorok értéke valóban nyilvánvalóan desztinációnként eltérõ (és eltérõek lehetnek a kiszámításukhoz figyelembe vett adatok is), több olyan mutatót is lokális jellegûnek minõsítettek a kutatók, amelyek világszerte általánosan alkalmazottak a fenntartható turizmus kutatásában (például a kiáramlások mértékét vagy a költségek és hasznok egymáshoz való arányát).
 

Pozitívumnak tekinthetõ a kutatás szempontjából, hogy a külföldi résztvevõk a turizmus fenntarthatóságának társadalmi aspektusait is fontosnak tartották, amit az 5. táblázatban olvasható indikátorok nagy száma bizonyít. Nagyon gyakran ugyanis még az elméleti szakemberek is elfeledkeznek arról, hogy a fenntarthatóság komplex fogalom és csak egyes összetevõire koncentrálva nem valósítható meg.

Szintén pozitívum, hogy a mutatók között mind a helyi lakosságra, mind pedig a látogatókra vonatkozók szerepelnek, hiszen sikeres turizmusfejlõdéshez mindkét társadalmi csoport elégedettségére szükség van.

Mint ahogy az azt a fenti táblázat is mutatja, a fenntarthatóság társadalmi tényezõi általában nem számszerûsíthetõk, ezáltal mérésük nehezebb, mint a gazdasági vagy a környezeti mutatóké. Viszonylag sok az indikátorok között a kutatók által helyi jellegûnek minõsített, ami elsõsorban arra utalhat, hogy ez egyes desztinációk társadalmi-kulturális jellemzõi gyakran egyediek, így jóval inkább különböznek egymástól, mint például a gazdasági jellemzõk.
 

Nem meglepõ, hogy a környezettel kapcsolatos mutatók csoportja a legszámosabb: a fenntarthatóság fogalma sokak tudatában kizárólag vagy elsõdlegesen a természeti környezet, az ökológiai egyensúly fenntartására, megõrzésére vonatkozik. A 6. táblázatban látható lista jól érzékelteti a környezeti tényezõk összetettségét. A mutatók egy része olyan alapadatokra vonatkozik, mint az érintett desztináció víz-, lég- és zajszennyezési adatai (a talajszennyezést nem említette senki), illetve ökoszisztémájának jellemzõi, valamint kiterjed olyan kérdésekre, mint a turistaterületen keletkezõ hulladékmennyiség és annak kezelése vagy a turizmus érdekében történõ környezetvédelmi szabályozás és egyéb intézkedések megtétele (ideértve az EIA - Környezeti Hatásvizsgálat - elvégzését is). Emellett kitértek a külföldi kutatók a környezettel kapcsolatos percepciós mutatókra is (a turisták, a helyi lakosok és a turizmusban foglalkoztatottak attitûdjein és ismeretein keresztül), valamint a turizmusfejlõdésnek már bekövetkezett környezeti hatásaira.

Bár a környezeti mutatók általában viszonylag jól számszerûsíthetõk, ennek a felmérésnek a során sok, a válaszadók szerint kvalitatív jellegû mutató is a listára került. Sok esetben elsõ látásra számszerûsíthetõnek tûnõ indikátorokat sem egyhangúlag minõsítettek annak a résztvevõk, aminek talán az lehet a magyarázata, hogy a mutatószám kvalitatív értelmezése plusz információkat rejthet magában (például az egy vendégre jutó energiafogyasztás kwh-ban kifejezve ugyan nyilvánvalóan kvantitatív érték, de az energiafelhasználás összetételének elemzése a mennyiségen túl további következtetések levonására is lehetõséget nyújthat).
 

A hazai szakértõk által azonosított indikátorok
Összesen 91 faktor kerület megemlítésre az elsõ körben, amelyek közül a fontosnak ítélt faktorok kerülnek részletesebben is bemutatásra a következõkben. A 91 faktorból 69 (75 %) bizonyult a panel többsége számára fontosnak. Az egyes faktorcsoportokon belül azonban más-más fontossági arányok figyelhetõk meg.